A 100 aranyat érő fű nem más mint a kis ezerjófű. Már a neve is mutatja, hogy nagy becsben tartották.
Bernabé Cobo jezsuita pap 1639-ben hozta Peruból Európába. Abban az időben malária, kígyómarás és mérgezett nyilak által okozott sebek , sárgaság, láz kezelésére használták.
Napjainkban a gyógynövény hasznossága még inkább előtérbe került. A jelenlegi étkezési szokásaink azt mutatják, hogy rengeteg finomított cukrot fogyasztunk. Az egyoldalú táplálkozás a finomított élelmiszerek, a töménytelen cukor fogyasztása a zsírmáj, cukorbetegség, érrendszeri betegségek, diabétesz kialakulásához vezet. Franciaországban végzet kísérlet szerint a Kis Ezerjófű ígéretesnek bizonyult a zsírmáj és a 2-es tipusú dibétesz tekintetében. A kis ezerjófű májvédő hatása egyértelműen igazol.
A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja, amarum-ként, növeli a gyomorsav-elválasztást, az étvágyat – teakeverékek, keserű tinktúrák alkotójaként alkalmazzák. A népi gyógyászatban máj-, epe-, vesebajok, vérszegénység gyógyítására használják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
